1970. május 13-án a csapadék formájában lehullott víz mennyisége megközelítette a 100 liter/négyzetmétert, a Szamos töltése pedig nem bírta tovább a terhet. Megadta magát. Egy nappal később, május 14-én Szatmárnémeti kétharmada víz alá került, az utcákon közel két méter magasságban hömpölygött a víz. A hivatalos összesítések szerint 2 200 ház összedőlt, 28 000 ezer épület pedig megsérült az áradásban. A sürgősségi beavatkozásoknak köszönhetően 7 000 ember életét sikerült megmenteni, sajnos azonban 56-an életüket vesztették. Az árvízkatasztrófa áldozatairól és az általa hátrahagyott pusztításról azóta minden évben megemlékeznek városunkban.
A Május 14. téren megrendezett főhajtást a különböző felekezetek képviselőinek imádságai nyitották meg, majd Kereskényi Gábor polgármester szólt az egybegyűltekhez. „Az 1970-es árvíz olyan tragédia volt Szatmárnémeti életében, amely ugyanakkor megerősítette és megedzette a szatmári közösséget. A szolidaritás, a bátorság és a tenni akarás eggyé kovácsolta a város lakosságát, és ma is követendő példaként szolgál. Emlékezzünk együtt a '70-es árvíz áldozataira, az árvízi mentésben és az árvízvédelemben dolgozók hősiességét pedig övezze örök megbecsülés” - mondta el a városvezető, majd ezen gondolatot követve egy oklevelet nyújtott át Kaiser Ernőnek, ki a vész idején több tucat szatmári életét mentette meg.
Ezt követően a Helyi Tanács, a Szatmár Megyei Prefektúra és a Megyei Tanács koszorúkat helyezett el az emlékműnél. Az intézmények után a különböző politikai pártok is főhajtással és koszorúval emlékeztek meg az áldozatokról és a hősökről. Az esemény után pedig a helyszínen a Szatmár Megyei Múzeum által összeállított fényképsorozatot lehetett megtekinteni, melyben a tragédiát megörökítő felvételeket mutatták be.